Egy kis történelem

Az alakor vagy egyszemű búza az egyik legkorábbi, ember által termesztett búza, belőle fejlődött ki az összes ma termesztett búzafaj. Őshazája Kis-Ázsia, nagyjából a mai Törökország területe.

Dél-Törökországi leletek szerint 10.600-9.900 éve háziasították, Ötzi, a jégember is fogyasztotta. Nyoma a neolitikum óta Európában és Magyarországon is kimutatható. Idehaza a 19. századig termesztették, a nagyüzemi birtokok kialakulásával kiszorult a termelésből. Közel 20 éve Erdélyben fedeztek fel egy elvaduló területen nyomokban és innen sikerült megmenteni magokat. A megtalált ősbúza az eredeti Kárpát-medencei alakor utolsó fennmaradt állománya lehetett. Eredeti formáját azért őrizhette meg, mert a nemesített gabonák megjelenése után nem a magja, hanem a szalmája miatt termesztették.

Jellemzői

Mikroelem, vitamin és antioxidáns tartalma kiemelkedő, terméséből készült liszt fehérjetartalma magas, aminosav összetétele ősi. Minden esszenciális aminosav megtalálható benne, a többi gabonával szemben az összes aminosavból az allergén glutaminsav aránya csak 14%, szemben a zab 28%-ával, a tönköly 40%-ával. Az alakor búza az étkezési búzához viszonyítva csak 20% glutént tartalmaz, és nincs benne alfa-gliadin, amely az emésztési problémát okozza (az étkezési búza tartalmaz alfa-, béta-, gamma- és delta-gliadint). Tehát orvosi felügyelet mellett, kis mértékben az arra érzékenyek is fogyaszthatják, illetve egészséges szervezetű ember számára is jóval kedvezőbb élettani hatásai vannak, mint a többi búzának. Egyes vizsgálatok szerint az alakor búzában található gliadin fehérje kevésbé ártalmas a lisztérzékenységben szenvedőkre, tekintettel arra, hogy más a fehérje szerkezete. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alakor#cite_note-12)

Előnyei, hátrányai

A hagyományos búzával szemben sokkal igénytelenebb, mind a talaj, mind az éghajlat adottságait tekintve. Hegyvidékeken mintegy 900 méteres tengerszint feletti magasságig elvethető, emellett a decemberi vetést is jól tolerálja. Betegség nem, vagy csak ritkán támadja meg. Ellenáll az anyarozsnak, a gyökérrothadásnak és a pelyvabarnulásnak is. A gyomnövények is kevésbé ártalmasak vele szemben. Emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra egyaránt jól felhasználható. Hátránya a kisebb terméshozam (a reális termésátlaga homokos talajon 1,2-2,1 tonna/hektár).

Felhasználása

Az alakorból kiváló minőségű liszt készíthető, mely sárgás színezetű. Az alakor lizin-, mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma igen magas, szénhidrát-tartalma alacsony. Több növényi zsírt, foszfort, nátriumot, béta-karotint és piridoxint tartalmaz, mint a modern búzák. Ideális gabona a modern „reformkonyhához”. A belőle készített étel könnyen emészthető.

Erdélyben ősi lepényféléket, pogácsát és kenyeret sütnek belőle; az így sütött kenyér íze a Svájcban divatos „dióskenyérre” hasonlít. Sok helyen azonban inkább rizshez hasonlóan főzik, vagy kását készítenek belőle, mivel kenyérkészítés belőle nehézkes. Felhasználása során figyelembe kell venni, hogy kelesztés és sütés során kevés levegőt köt meg, ezért a belőle készült pékáru állaga tömörebb. Az egyéb gabonákból készült teljes kiőrlésű liszthez hasonlóan használhatjuk, így süthetünk belőle kenyeret, készíthetünk ízletes tésztát, keverhetjük süteményekhez is, stb. Nagyon könnyen emészthető. Vegetáriánusok kiváló fehérjeforrása lehet, a diabetikus és paleolit étkezés fontos kiegészítője.

Állati takarmányként főleg sertést és lovat etetnek vele. Az alakorral etetett sertések jól gyarapodnak és nem válnak zsírossá. Néhányan úgy tartják, hogy a lovaknak ettől „sajátos tulajdonságaik vannak”.

Szalmája igen szívós, tartós, így nemcsak házfedésre, almozásra és kötözésre felel meg kiválóan, hanem még kalapkészítésre is.

Az alakor malátázva (vagy malátázás nélkül enzimek hozzáadásával) sörfőzés alapanyaga is lehet. A mérések alapján a belőle készült sör magasabb nyomelem- és antioxidáns-tartalommal bír, mint más sörök.